Mit csinál az ember, ha mar nagyon kezdi unni a mindennapos munkahely/otthonülés kombinaciót?Elmegy egyet kajakozni. Na de télen, becsületes hidegben, meg hóban? Hát, elmegy egyet kajakozni. Ha lehet, valami meleg medencébe. Ha nem lehet, marad a hókajakozás. Szerencsére nekünk megadatott az első lehetőség, hogy egy barátunk (ezúttal is köszönetet mondok neki) nem mindennapi fedett medencéjében probálgathattuk már lassan feledésbe merulő kajakos tudományunkat.
Az első este mondjuk a víz nem volt valami túl meleg, ugy kb 20.5 fok, ami azert nem túl sok, de ha beszamitjuk, hogy kint -14 fok volt, meg hogy a tavaszi patakok vize sem lesz sokkal melegebb, hát nagyon bátran belemásztunk, persze neoprénben, ami bizony kelett is, máskepp odafagyott volna a seggünk. Egy kis kínlodas után, végül már majdnem mindannyiunknak sikerült az eszkimozás, igaz, mág van amit csiszolni a tehnikán, de hát nem is voltak nagy elvárásaink így elsőre.
Már alig vártam a masodik alkalmat, hogy kimehessünk egyet forgolódni, akkor már a víz kellemesen meleg, 27 fokos, volt, de mi az elso alkalomból tanulva úgy beöltoztünk, hogy már alig tudtunk mozogni. Most már sokal jobban ment a forgolódas, így végre valami sikerélményben is volt reszünk, Erikának is mar majdnem sikerült a végére, mondjuk az ő 44 kilójával egy 290 literes kajakban nem is lehet konnyű…
A harmadik alkalommal vittük a frissen vett roto corto-t is, már alig vártam, hogy kipróbálhassam, na meg az általam készített lábtartora is kiváncsi voltam. Egy kis kupica 52 fokos háziszőttes szilvapálinka (a házigazda saját főzéséből) után bemelegedve be is másztunk a medencébe, igaz, hogy Tamáska első ugrása után már csak fél adag víz maradt benne, de kajakozni ez is elég volt. Kellemesen csalódtam az új kajakban, annyira stabil, hogy én alig tudtam befordulni vele, az evezővel is kellett segítsek, hogy végre beboruljak. Nagyon gyors, jól siklik a vizen, és a háttámla meg az ülés is egész kényelmes. Térfogatra kisebb mint a gyeplő (Geplo Conda), így én is könnyen tudtam mozgatni. Forgolódtunk is becsületesen, Rékának is megvolt az első önálló, segítség nélküli eszkimó fordulása, egyedül Tamáska nem érzett még rá az ízére. Az első fordulásnál egy kicsit bepánikolt, azután már inkább csak fényképezett. Nem is csoda, beülni is alig tudott a térdtamaszok miatt, kiszallni egy kicsit meg streszzesebb volt számára. Persze fejjel lefele a viz alatt. Mert úgy az igazi.
Miután a jó klóros vízzel jól átmostuk orrainkat, és már elég fehérre áztunk, elérkezett a hazaindulás pilanata is, főleg mert otthon Erikát már kezdte kinyújtani a négy gyerek akikre kellett vigyázzon. De hát ez ilyen, nem szórakozhat mindenki, valakinek dolgoznia is kell.
